Novellák

Fetish története: 16/2

levél a Kedvesnek:

A vízes dolgokkal kapcsolatban el tudnám képzelni magunkat tengerre néző teraszos házban, nézve a naplementét, hallgatni a habok morajlását, finom halat majszolgatva :) Nekem is tetszik a közös zuhanyzás, szeretem fürdetni a partnerem, a tusfürdő kellemesebbé teszi az érintést. Csodálatos érzés amikor a mellbimbók megkegduzzadnak... Képzeld el, veled történik, az egyik kezem a cicid kényezteti a másik a popódat simogatja.A karod a fejed fölé kötve én írányítom a vágyad, ki vagy szolgáltatva az akaratomnak, egy dolgot tehetsz: engedelmeskedsz tested hívó szavának. Érintésem lángra lobbantja a benned szunnyadó érzéseket miközben a vízcseppek lágyan kényeztetnek. Elmédben táncot jár a tűz és víz ellentéte, felerősítve a gyönyöröd. Légzésed gyorsul, tested vonaglik az élvezettől:))) Megcsókollak, nyelved vadul láncolna magához, de most én írányítok. Annyi teret engedek csak, hogy csillapítsuk ajkad sóvárgását, ezzel is felkorbácsolva ösztöneid:) Kezem a lábad közé csúsztatom, épp csak érintve szemérmed domborulatait, halk sóhaj és apró nyögések a válasz. Belül tombolsz legszívesebben rám vetnéd magad, azonban a selyem kellemes, de szigorú köteléke nem enged:) Még nyújtom a percet, nyújtom az órát, segítségül hívom a kiscsikót (vibri,csikó forma), maga a látvány kellemes emlékeket ébreszt tudatodban, tudod mire számíthatsz:) Jóleső bizsergés fog el:) Könyörögsz, hogy tejesítsem be gyönyöröd, a válaszom: Nem :) Még nincs itt az ideje, nyelvem még meg sem ízlelte rejtett titkaid helyét. Lágyan kezdem néha körbe , néha fel-le, remegsz a kéjtől, szemed jóleső könycseppek árasztják el, ezek a boldoság cseppei:) Arcomon kéjes, huncut mosoly jelenik meg, lelkembe boldogság költözik. Ujjaimmal simogatva beléd hatolok, nyelvem pattanásig feszítí tested húrját. Nincs visszaút, izmaid jeleznek, orgazmusod gyors, de hosszan tartó:) Hozzád bújok, és csókkal köszönöm meg a bizalmad és az örömöt, amit adtál. Puha törölközővel megtöröllek, eloldom köteléked, selyem hálóinged rád adom, majd karomban viszlek be a hálószobába, kimélve a gyönyörtől remegő lábaid. A szatén ágynemű és a selyem kellemes suhogása zene füleidnek. Öszzebújunk, hagylak pihenni hisz megérdemled, elszenderedsz, de bosszúra szomjazol:) Alig várod hogy elaludjak és kiköthess a franciaágy rácsához, de ez már a te történeted, ide nem lenne ildomos leírni ...

kisAnna története: 16/14

Mikor uram a határaim, lehetőségeim derítette fel, többek között beszélgettünk egy olyan dologról, amit tudok, igaz, régen nem tettem olyat, meg hát nem is igazán szeretnék. Ő örömmel állapította meg, hogy arra is használható vagyok. Ennek lehet egy éve is talán, s mivel azóta szó sem esett róla, reméltem, hogy a feledés homályába merült. Nah, ez az, amiben egy sub soha nem lehet biztos! Inkább én lennék csalódott, ha elfeledte volna, hiszen milyen dom is az, aki elfeledkezik dolgokról?
Eljött egy a nap, kellemes társaságban, eszegetés, beszélgetés közben uram szólt, hogy ma este kellene. Nem parancsolja, nem is kéri, csak jelzi, hogy szeretné. Ellentmondani ugye nem lehet, ha szerinte most van az ideje, akkor az úgy van. Estig erről több szó nem esett. Gondolataimban azonban ott forgott, hogy meg tudom-e tenni valóban, tetszeni fog-e neki, elégedett lesz-e velem. Az idő közben száguldott és állt is egyszerre. Hiába, no, relatív.
S jő az est. Feladat van. Idő van. Egészen jó idő van. Nem sürgetem a dolgot. Talán mégsem akarja, és akkor én nem fogom emlékeztetni, annyi biztos. Ő meg úgy tesz, mintha nem is várná tőlem. Egy ideig. Egy mondattal megfordítja a világot, most már rajtam a sor.
Nem remegek, de borzongok kicsit. Gyorsan végiggondolom, mit és hogyan tegyek. Hiába, rég esett velem ilyesmi utoljára. A kezdés nem sikerül túl fényesre, jólesnek bíztató szavai, nincs baj, jól csinálom. Felbátorodom, de még mindig nem vagyok biztos magamban. Előjönnek az emlékek. Működik ez, miért is féltem?
Aztán szól, hogy álljak meg. Igen, tudom, meg kellett volna állnom magamtól, szégyellem is magam, miért nem figyeltem eléggé. A szégyenkezésre nincs idő, mert ugye, feladat van, arra kell figyelni, nem lelkiéletre használni most az agyam. Mondom is magamnak, koncentrálj kicsim, legközelebb nem még egy ilyen hibát. A hibázás jellemzője, minél inkább el akar kerülni az ember egy hibát, annál nagyobb a valószínűsége, hogy újra elköveti. A következő hibázási lehetőséget is kihasználom… Pedig akkor már tudtam, csak mégsem, vagyis, szóval, na, jobb ha csendben maradok! Jó nekem, hogy szól, hiszen vigyáz rám, nem bántó, simogató a szava. Kellemes érzés, amikor vigyáznak az emberre. Figyel rám, segít, s közben egyre jobban teszem a dolgom.
Feloldódom. Egyre jobban tetszik a dolog. Persze óvatos vagyok, minden idegszálammal a feladatra koncentrálok, s ez valahogy a természetes állapotomnak tűnik. Időnként rápislantok az arcára, olvasok róla. Láthatóan kitűnően érzi magát, elégedett velem, azzal amit-ahogy csinálok.
Ellazulok. Minden olyan kellemes. Minden olyan egyszerű. Egyszerűen jó. Önbizalmam az égig ér. Kezdek elszemtelenedni. Variálok, provokálok. Minden rendben, minden megy, ahogy kell. Élvezem. Egy órája még féltem. Most ragyogok. Köszönöm uram, hogy nem feledkeztél meg erről a dologról, köszönöm, hogy ma ez volt a feladatom. Köszönöm, hogy elégedett vagy velem.
Csak tudnám, miért is féltem attól, hogy én vezessem az autódat? Félnivalód Neked lehetett volna, hiszem már jó két éve nem vezettem. S legközelebb remélem, már nem fogod időnként sem keresni jobb oldalon a nem létező fékpedált…