Locsolóversek

Fiúknak:

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,

Tündérország kiskertjébôl rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztôl megnônek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
/Bánffyhunyad/

Van e háznak rózsabokra,

nyúljék élte sok napokra,

hogy virítson, mint rózsaszál, megöntözném:

ennyiből áll e kis kertész fáradsága,

piros tojás a váltsága.

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág;

Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!

Megöntözlek szépen az ég harmatával.

Teljék a tarisnya szép, piros tojással!

/Háromszék/

Jó reggelt, angyalkánk!
Látjuk, már vártál ránk.
Eljöttünk, hogy meglocsoljunk,
ha mást nem, a torkunkat,
a jókedvnek könnyű pírja
borítsa el arcodat.
Szép vagy, szép vagy,
mint egy angyal,
ne váljunk el hát haraggal,
beesett a hónunk alja:
elő a bort, nosza rajta!

Nyalka legény vagyok,

Lányokhoz indulok.

Mert ma minden lánynak

Rózsavizet hozok.

Megöntözem őket,

Mint a virágokat,

Nem venném lelkemre,

Hogy elhervadjanak.

Ám e fontos munkám

Ingyen nem tehetem,

Cserébe a hímestojást

Sorra ide kérem!

Lányok válaszverse:


Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
En is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd!